Először Magyarország legmagasabban fekvő tavát, a Sás-tavat néztük meg az őszi tájban, mert a klubtagok nagyon kíváncsiak voltak arra, hogy a korábbi látogatásunk óta most miképpen néz ki. Megérkezve azonnal a tópartra siettünk, ahol ismertető táblákból megtudhattuk, hogy ez a tó egy 1953-as lecsapolás következményeként alakult ki és már 1960-tól elkezdődött a kiránduló-hellyé való alakítása. Jelenleg a kikotort tó mintegy 1 m mély és kitűnő csónakázó, horgász és kiránduló hely minden korosztály számára.

 

Ismét külön érdekességet jelentettek számunkra a tavi kacsák, akik most sem féltek semmitől, senkitől - örömmel fogadták a számukra bedobott kenyérdarabjaikat. Minden klubtag élénk érdeklődéssel figyelte a vízi madarak sokszínű forgatagát, ahogyan szinte egymás elől vagy egymás csőréből kapkodták ki falatjaikat. Az etetést követő sétán megnéztük a tó faunáját és elégedetten állapítottuk meg: Sás-tó megtartotta hónapokkal korábbi szépségét.

 

A part menti séta után következett a Sástói Kemping és Wellness Centrumban található sóbarlang felkeresése. Az igen készséges és talpraesett szakember újra szívesen ismertette, hogy Magyarország legnagyobb területű, mintegy 73 négyzetméteres és 3 különálló teremből álló komplexuma miként épül fel. Pillanatnyilag 33.000 kg sótégla, sószikla került beépítésre, amelyek egy része parajdi, a másik része himalájai sótégla és természetesen granulátum. Ez a sótömeg a városi szennyeződéstől mentes, természetes környezetet generált.

 

Azonnal mindenki számára elkezdődött egy háromnegyed órás komplex foglalkozás, aminek részét képezte a pihenni vágyók részére kialakított fény- és zeneterápia, mint a relaxálás elengedhetetlen momentuma. Ez a relaxálás annyira jól sikerült, hogy többen a jótékony hatású sópárában elpilledtünk. Azok, akik fittebbek voltak, a szomszédos teremben levő kerékpárokon rótták virtuális kilométereiket, természetesen a jótékony sópárában.

 

 

A terápia eredményeként erősödött az immunrendszerünk és kitisztultak légutaink. Így vált a kirándulásunk mindenki számára regenerálódást elősegítő hasznos időtöltéssé. A klubtagok közül mindenki megfogalmazta azon igényét, hogy erre a helyre szeretnénk ismét ellátogatni a rendelkezésünkre álló pénzkeret függvényében regenerálódni.

 

A hazaúton tapasztalhattuk, hogy milyen szerencsénk volt az időjárással kapcsolatosan, hiszen egész úton sütött az őszi nap. Összességében a Gyöngyös Visonta úti Idősek Klubja tagjai elégedettek voltak a kirándulással eltöltött nappal és jóízűen fogyasztottuk el ebédünket.

 

Borsi Miklós