Ide jól illeszkedett Bugyi István József grafikus művész kiállításának megtekintése. Felkeltette a klubtagok – a mag – érdeklődését, amikor kiderült ez a kulturális program, hiszen grafikai kiállításon még nem járt az Idősek Klubja. A lehetőségekhez képest megpróbáltunk tájékozódni a ránk váró művészi alkotásokról és nem utolsósorban az alkotóról, azonban ez csak az Idősek Klubjában levő számítógép internetes felhasználásával sikerült.

 

A fiatal – 1986-os születésű – művész adatlapjáról kiderült, hogy 2009-ig milyen nagy ívű pályát kezdett és járt be, azonban itt megszakad az internetes adatlap információja.

 

Szomorúnak tartom, hogy nem találtunk összefogott és mindenki számára könnyen elérhető – írásos és illusztrált, valamint kritikai – biográfiát. Ugyanígy kevésnek tűnik a gyöngyösi kiállítás helyi beharangozója, propagandája és ebből adódóan média visszhangja is. Ilyen színvonalú művész egy egyszerű A/6-s fehér lapnál többet érdemelt volna… Egyszerűen, egy kis áthallással a Szőlő- és a Bor Városában: „A JÓ BORNAK IS KELL A CÉGÉR!”

 

Szerencsénkre a kiállításon megtekinthetőek voltak a művész gyakran használt eszközei, valamint kronológiai sorrendben azok a tárlatok, amelyeken részt vett.

 

 

 

Az önéletrajzából megszerzett információkból kiderült, hogy a Boldog községbe való fiatal művész már nagyon sok helyen kiállított belföldön (Baja, Bajót, Boldog, Budapest, Eger, Hatvan, Jászfényszarú, Kecskemét, Sopron, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Szécsény, Szolnok városokban), és külföldön (Románia, Hollandia, Lengyelország különböző városaiban) egyaránt.

 

Valamilyen oknál fogva azonban Gyöngyös ezidáig kimaradt a kiállítások rendezőinek a sorából…

 

Szerencsére ez az önéletrajz bemutatja – kronológiai sorrendben (a teljesség igénye nélkül) –  a művész különféle műveit, valamint ismerteti életpályájának főbb mozzanatait, eseményeit, élményeit. 

 

A kutató szem ebben észreveszi az általános, majd középiskolában induló művészi életút kibővülését, előbb megyei, majd országos és végül nemzetközivé válását. Ugyanígy észrevehető és megtalálható az, ahogy a különböző szintű pályázatokon egyre nagyobb és magasabb szintű elismeréseket ért el. Ezeknek a következménye az egyre több és különböző helyről érkező – egyéni és csoportos jutalom – kiállítási meghívás.

 

A Szolnoki Képzőművészeti Társaság tagjaként általában mint grafikus művész, hagyományőrző grafikus is egyre nagyobb népszerűségnek örvend, ezért előfordul, hogy egyszerre több helyen is van párhuzamos kiállítása (például Hatvan és Eger).

 

A díszlettervezés és díszletkészítés mint szakma, jól egészíti ki a grafikus művész képzettségét, amit a gyakorlatban is alkalmaz. Aktív és termékeny munkásságának elismeréseként 2014-ben felvételt nyert a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe.

 

A kiállítást meglátogató klubtagok álmélkodva, érdeklődve nézték a művész képi megjelenítését, ábrázolását. Az egyes képeken jól látszott, hogy Bugyi István József tudatosan alkalmazza a Rajz- és Vizuális kommunikáció tanári szakán, valamint a Vizuális- és Környezetkultúra tanári mesterszakon tanultakat.

 

Számunkra hihetetlen volt a nagy gondossággal, aprólékossággal kialakított képi ábrázolásmód. Előfordult, hogy esetenként kissé elvontnak éreztünk egy alkotást, illetőleg hogy a mű címét talán lehetett volna egyszerűbben – ám pontosabban – is megfogalmazni... Simán és egyszerűen fogalmazva tudta és tudja, mit és hogyan akar (kell) megjeleníteni a grafikai művészet képi eszközeivel.

 

Összességében a Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja – érdeklődő – tagjai jól érezték magukat, valamint jól szórakoztak a grafikai kiállításon.

 

Borsi Miklós

klubtagok

Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja