Az ünnepségünk a Himnusz meghallgatásával és együtt éneklésével kezdődött, melynek hatását jól mutatta, hogy minden idős klubtag - a képességei szerint - feszes tartásban állt és énekelt.

1848. március 15-én a Pilvax kávéházban reggel 8 óra körül Jókai Mór felolvasta az Írinyi József által megfogalmazott 12 pontú kérvényt, melynek tartalma: Mit kíván a magyar nemzet: Legyen Béke, Szabadság és Egyetértés. A továbbiakat egyik klubtagunk sorolva mondta el.

Ezek után Petőfi Sándor a kávéházban elszavalta a Nemzeti dalt és így tett egy másik klubtagunk is.

Ismertettük a forradalom elterjedésének stációit, melyben lényeges volt, hogy a Budapesten tanuló egyetemi ifjúság előtt többször, négy alkalommal ismételve Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt és Jókai felolvasta a 12 pontot.

Ezután történt, hogy a sajtószabadság nevében a Landerer és Heckenast nyomdában gyorssajtón kinyomtatták magyarul és németül. Ezek voltak a szabad sajtó első termékei. A szüntelenül növekvő tömegben szétkapkodták a nyomatokat és megállapodtak abban, hogy délután a sajtói miatt államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek.

Délután 3 órakor a Múzeum téren röpgyűlést tartottak, majd a városházára mentek és elfogadtatták követeléseiket. Délután 1/2 5 körül a tömeg átment Budára és a hatósági épület udvarán összegyűlve kiállt jogai mellett.

A Helytartótanács beleegyezett ebbe a három pontba:

1./Táncsics kiadatása

2./Cenzúra eltörlése

3./Sajtóbíróságnak a nép közüli választása

GALÉRIÁNKÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

Egyúttal kimondta, hogy a katonaságot csak abban az esetben fogja kirendelni, ha azzal maga a nép saját célja rendes kivitelezésére kívánna rendelkezni. Zichy Ferenc, a helytartótanács elnöke azonnal szabadon bocsátotta Táncsicsot, akinek a hintóját a tömeg húzta át Budáról Pestre, a Nemzeti Színházhoz.

Itt Bajza József aligazgató eleget tett a nép követelésének és teljes kivilágítással előadták a Bánk bánt. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek a színpadra. Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, és az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és a Szózatot.

Az idősek klubjában folytattuk a hagyományokat, és a mi ünnepi megemlékezésünk a Szózat hangjaival zárult, melyet a klubtagok ismét feszes állásban, együtt énekeltekkel. Hasonlóan 1848-hoz, amikor a Rákóczi-indulóra oszlott el a nép, mi, az Idősek Klubja tagjai a Béke-Szabadság-Egyetértés jelében a klub útja mellé tűztük ki a nemzeti színű zászlóinkat. Ezzel egyedülálló, ünnepi kinézetet kölcsönöztünk az útnak.

Összességében elmondható, hogy a Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja hat tagja aktív, múltidéző segítségével méltóan megünnepeltük az 1848-as forradalom és szabadságharc kezdetét.

Borsi Miklós