Először mindegyikünk a „szokásos” ulti-snapszer-zsír-römi kártyajátékkal és a TV ismétlésekkel – jobb esetben páros beszélgetéssel – foglalta le magát a gyöngyösi Idősek Klubjában.

 

A klubtagságon a fáradtság és melankólia, valamint nem utolsósorban ingerlékenység jelei kezdtek mutatkozni, s ennek okán felmerült a gondozóinkban a változtatás, a másfajta klubléptékű elfoglaltság szervezése. Nem gondoltak lényeges és nagy léptékű változtatásra, így a mai korunk bal féltekés agyi igénybevételt favorizáló életmódunkon próbáltak változtatni. Elsősorban kreatív művészeti eszközt kerestek és találtak – a jobb féltekés agyi igénybevételt serkentő, elősegítő rajzolást, festést.

 

A kiinduló alapeszközök – ceruza, vízfesték – ab ovo rendelkezésre álltak, de még kiegészítésre kerültek s már „csak” kolorizálandó, színezendő tárgyakat, avagy ábrákat kellett megtalálni. Ehhez nyújtott – ismét – segítséget a klub által pályázaton nyert számítógépek alkotó alkalmazása, a Google. Az ezen megtalált ábrákat – némi pendrive közbeeső alkalmazásával – kinyomtatták a gondozók. Így „keletkeztek” a kiszemelt – pl. nyúl-, tojás-, csirke-, bárány-, virágábrák körvonalai, melyek már csak minket, klubtagokat „vártak”.

 

A rajzolás nem volt ördöngösség, ennek ellenére először csak egy asztalt ült körbe 4 – gondozóink által erősen kapacitált – hölgy. Nagyon érdekes módon az idő előrehaladtával, a „sikerélménnyel” növekedett, változott, bővült a bevont klubtagok száma. Végül már a nagyterem mind a 4 asztalánál alkottak hölgyeink és a hozzájuk csatlakozó férfiak. Akik már nem fértek az asztalokhoz, azok irigyen és csodálkozóan figyelték a ceruzákkal és a vízfestékkel való ábrakitöltést, a színezést. Az igazán ügyes hölgyek még ki is vágtak különböző ábrákat a rajzok segítségével.

 

 

Ez az elfoglaltság több napon keresztül „kitartott”, mint fő klubszintű elfoglaltság és az „alkotók”, mint a nagy művészek szignójukkal ellátták műveiket. Gondozóink naponta meglepetéssel is szolgáltak, amikor a műveinket – elsősorban ebédidőben – fel is kasírozták két hungarocell lapra és a klub nagytermének falára is kifüggesztették. Minden ellátott, klubtag nagy érdeklődéssel és igyekezettel nézte meg ezt és találgatta, hogy melyik alkotást ki készítette. Az meg külön sikerélmény volt, amikor a saját művét meglelte, megtalálta a többi között.

 

A külső időjárási feltételek nem javultak program szervezéséhez, ezért gondozóink úgy gondolták, „a bevált dolgon ne változtass” alapelvét gyakorolva tovább folytatják az elkezdett kolorizálást, színezést. Ehhez ismét a bevált számítógépes technikát alkalmazták, és új ábrákat választottak ki – a  mandalákat. Ezek kinyomtatásával új lehetőséget kapott a most már lényegesen kevesebb kapacitálást igénylő klubtagok alkotó fantáziája. Természetesen ezek az alkotások is – szignó után – felkasírozásra és kifüggesztésre kerültek.

 

Összességében a Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja ellátotti tagsága örömmel és sikerélményekkel gazdagabban töltötték és töltik el a kánikula napjainak egy részét. A klub gondozói már új elfoglaltságokat kerestek és találtak az idős- és szépkorú tagság számára, természetesen az időjárás függvényében...

 

Borsi Miklós

klubtag

Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja