Külön kérésünk volt a klubvezető felé, hogy mivel kulturális célra biztosított anyagi keretünk még engedi, ismét élőzene legyen a rendezvényen. Így került megszervezésre mulatságunk, amelynek idejére minden klubtag félretette vélt vagy valós elfoglaltságát és a gyakorlatban minden – el nem utazott, avagy nem beteg - klubtag megjelent. Ez a nagy létszámú megjelenés a klub, vagy más „saját” rendezvényeken, a 2016-os évben rendszeressé vált.

 

A korai kezdéskor még az élőzenét hallgatta a tagság nagy figyelemmel és dúdolta, halkan énekelt a zenével együtt. Ekkor még a gondozók vitték táncba a klubtagságot, nemtől és életkortól függetlenül. A „parketten” ekkor még csak a páros tánc elemeit mutatták be, mindenki képesség és életkor szerint. Ahogyan az idő előre haladt, úgy jött meg a kedvünk és már nagyobb hangerővel együtt énekeltünk az egy fős zenekarral.

    

A repertoár változatos volt, amelybe beletartozott a különböző csoportos kéréseink teljesítése is. A fittebbek egy idő után már önállóan is táncra is perdültek egy-egy szám erejéig, míg a még csak dalosabb kedvűek énekeltek erre is.

 

A „táncparketten” ekkor már a körtánc is nagy szerepet kapott a páros tánc elemeivel egyetemben. Ennek eredményeképpen már felfokozódott a hangulat, a zene hangjaira elkezdődtek a különböző formációban előadott táncok, kezdve a szóló, páros, hármastánctól, befejezve a körtánccal.

 

A klub dolgozói figyeltek arra, hogy semmilyen indokkal ne alakuljon ki – nemtől független –, a rendezvényeken szokásos majomsziget, és a maguk módján – képességeinket figyelembe véve – megtáncoltattak mindenkit. Ezt mi illendően meghajolva és halkan megköszöntük, valamint megpróbáltunk a minket táncba vivők lábaira rá nem lépni...

 

Természetesen rövid szüneteket is beiktattunk a táncok közé, amikor megpihenve frissítőt és süteményt fogyasztottunk el. Nagyon érdekes volt, hogy minden klubtag még a pihenők

alatt is dúdolta, énekelte a zenekar által előadott régebbi zeneszámokat.

 

A pihenők után már emelkedettebb hangulatban folyt a mulatság, és amikor már azt hittük, hogy nem lehet tovább fokozni, soron következett a mindenki által ismert kacsatánc. Ezt már körben állva minden a rendezvényen résztvevő klubtag és dolgozó ropta és közben visszagondolt emlékeiben arra, hogy hány éve volt ez sláger, valamint milyen saját élmények kapcsolódnak hozzá.

 

 

 

A további társas tánc és zenés rendezvényünk csúcsa volt a vonatozás, a zakatolás. Ennek a táborokban megszokott módon történő megvalósításához a klub egész területét igénybe vette az egy élő vonatlánccá összekapaszkodott tagság.

 

A soron következő szünetig a „fiatalabbak hamarabb abbahagyták” és ismét a dolgozók vitték különböző formációban táncba a klubtagokat.

 

A szünetben – a közösség kívánságára – négy klubtag férfi fakadt dalra. A Póka Kálmán, Gecse Ignác, Szabó Sándor és Hegede Árpád összetételű kvartett mind szólóban, mind együttesen előadták legkedvesebb dalaikat. A belcanto stílusú előadásmód annyira lenyűgözte a hallgatóságot, hogy vastapssal honoráltuk mind az egyéni-, mind a csoportos teljesítményt. Teljesítményük rávilágított ezidáig rejtett képességeikre – azonnali kívánságunkra, felkérésünkre legközelebb már a 2017-es Szenior Ki-Mit-Tudon fogják képviselni a Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubját.

 

Jókedvűen és felfokozottan – jótékony fáradtsággal – fogyasztottuk el ebédünket.

 

Ezt követően került sor arra, hogy egyéni kívánságokat is teljesített a zenekar, hol csa-csa-csa, hol twist, hol keringő hangjai szóltak a klubszobában. Itt azért meg kell említeni, hogy ezek a stílusú számok – az életkorból és egészségügyi állapotból adódóan – már egy kicsit kevesebb klubtagot perdítettek táncra.

 

Feldobandó a fáradt idős- és szépkorúakat, a gondozók vittek újra táncba bennünket. Ekkorra már ledőltek a konvencióúzus hagyományok és a táncparketten – már egyszerre – körtánc, valamint páros- és hármas tánc került előadásra. Ez annyira lenyűgözte a tagságot, hogy már nem lehetett a jó hangulatot tovább fokozni és nem utolsósorban elkövetkezett a munkaidő vége s így néhány levezető számmal véget ért a mulatságunk.

 

Ünnepi élményekkel gazdagabban, jóleső fáradtsággal indultunk haza.

 

A szilveszteri mulatságunkon megmutatkozott, hogy a Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja idős- és szépkorú tagjai mennyire vágyják és kívánják a mozgást, valamint ezúttal a tánc helyettesítette a rendszeres pénteki gyógytorna foglalkozást. Rendezvényünkön „felfedeztünk” négy énekest is, akik biztosan méltóan fogják képviselni a Klubot a Ki-Mit-Tudon. Végezetül és befejezésül bebizonyosodott, hogy a klubtagok – tudnak és akarnak – együtt szórakozni, amelynek következtében összébb is forrott a kollektíva.

 

Borsi Miklós

klubtag

Gyöngyös, Visonta úti Idősek Klubja